Közösen ünnepeltük óvodánk születésnapját

Szeptember 30-án ünnepelte óvodánk fennállásának 40. évfordulóját. Dallal, mesével, emlékezésekkel, tortával, régi és jelenlegi ovisokkal, óvodai dolgozókkal és sok-sok lufival készültünk erre a jeles alkalomra. A sikeres megvalósításért köszönettel tartozunk elsősorban a szülőknek, akik finom süteményekkel, üdítőkkel támogatták a rendezvényt, valamint az Óvodaszék tagjainak, akik segítettek a sütemények kínálásánál. Köszönjük polgármester úrnak és Bukovics Lászlónénak a visszaemlékezést. Köszönjük Németh Roland és Cseri Dávid volt óvodásainknak, hogy munkáik a kiállítást színesítették fafaragással és falunkról valamint a lovakról szóló kiadványokkal. Sajnos az ő bemutatkozásuk az idő rövidsége miatt elmaradt, ezt elolvashatják a beszámoló mellékleteként. Németh Roland óvodánkat megajándékozta egy faragott képpel, amit büszkén fogunk mutogatni az utókornak. Köszönjük a Mosolyország Színjátszó körnek - akik közül többen szintén volt óvodásaink-, hogy Piripócsi történetekkel szórakoztatták a közönséget, valamint Kálmán Zsoltnak, aki gyerekdalokkal színesítette a műsort. Köszönet községünk könyvtárosának, Kovács Antalnénak, akinek közreműködésével lehetőségünk volt meghívni a Belvárosi Betyárokat, és jó hangulatban zártuk az estét. Köszönet Horváth Rebeka anyukájának, aki csodálatos, jubileumi mézes kalácsokat készített, mellyel a meghívott vendégeket ajándékozhattuk meg. Fő támogatónk a Tündérrózsa Alapítvány volt, melynek támogatásával ünnepi hangulatúvá varázsolhattuk a helyszínt, a rendezvényre látogatókat langallóval kínálhattuk, valamint a lufi eregetéssel emlékezetessé tehettük ezt a napot.
Az ünnepélyről készült képeket itt nézhetik meg.

Nem utolsó sorban köszönet mindenkinek, aki eljött és közösen ünnepelhettünk!

Németh Roland fafaragó munkája

A rendezvény anyagi része:
Tündérrózsa Alapítvány: 50.000 Ft (héliumos lufik), langalló, vízautomata
Óvodaszék: 19.000 Ft (kitűzők alapanyag, kartonok, ragasztó stb.)
DVD bevételek (szülői támogatás): 58.000 Ft (fényképek előhívatása, torta alapanyag, hangosítás, csoki a szereplőknek)

Mellékletek: 

Németh Roland bemutatkozása
A nevem Németh Roland. Egykori győrzámolyi kisóvodás. Az általános iskolát is itt kezdtem el végül Győrladaméron fejeztem be. Ezután a Szent-Györgyi Albert Gimnáziumban végeztem nyelvi előkészítő szakon.
Már kiskoromban is szerettem rajzolni, de soha nem gondoltam, hogy komolyabban foglalkozzak vele. Eleinte kisebb nonfiguratív rajzokat készítettem, majd igényt éreztem rá, hogy valami többet mondó, szebb dolgokat készítsek. 
2013-ban kezdtem el pirográfiával foglalkozni. Először csak hobbinak indult, de nagy érdeklődést váltott ki és sokan kerestek/keresnek meg különböző kérésekkel. Volt néhány kisebb kiállításom is, valamint az a megtiszteltetés ért, hogy cikk jelent meg rólam a Kisalföldben.
A pirográfia mellett 2015 óta fafaragással is próbálkozom. Szerencsére az emberek értékelik ezeket az alkotásokat. Egyik fafaragásom Héderváron látható az Árpád-fa mellett. 2016-ban úgy döntöttem, hogy az érdeklődés hatására komolyabbra veszem a dolgot, így kiváltottam az egyéni vállalkozói engedélyt, így már lehetőségem van alkotásaim értékesítésére.
Az eddig készített képeket meg lehet tekinteni a Gyöngyfa Pirográfia facebook oldalán.

Cseri Dávid bemutatkozása
Köszöntök mindenkit a győrzámolyi óvoda negyvenedik születésnapja alkalmából e Petőfi versét alátámasztó gyönyörű szeptember végi napon. Nem mellesleg szeptember harmincadikán született a magyar Andersen, Benedek Elek meseírónk is, így e napot 2005 óta a magyar népmese napjaként ünnepeljük. Egy gyermek felkészítése a való életre pedig úgy hiszem többek között a mesékkel kezdődik. Különösen igaz ez a magyar népmesékre, amelyekben az igazságosság és becsületesség minden esetben győz a kapzsiság és telhetetlenség ellen. Másfelől pedig nem csak arra világítanak rá e regék, hogy idézőjeles sárkányokkal a való életben is találkozhatunk, hanem arra is tanítanak, hogy józan ésszel és a kellő kitartással a sárkányokat le is lehet győzni.
Azt, hogy végül felnőtt korunkra a sárkány, vagy a vitéz oldalára sodródunk két tényező határozza meg a szerencse pártfogásában. Az egyik, amely hát meghatározza személyiségünket azt az égiektől, pontosabban szüleinktől kaptuk. Ez nem más, mint a genetikánk, önzetlenül jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt felruházva minket. A másik dolog pedig szintén szoros barátságban áll a szerencsével, konkrétan az, hogy milyen közegben szocializálódtunk. Nekem sok más helybéli barátommal és társammal megadatott, hogy olyan közegben lépjünk az élet megpróbáltatásain át vezető szeszélyes fahíd első fokára, amely megalapozta azt, hogy a későbbiekben a munkában, a sportban és sokaknál már a családi életben is a vitéz oldalán álljunk. Halkan jegyzem meg e barátságok oly meghatározóvá váltak e falak között, hogy a mai napig önzetlenül tartanak. Ha valamely sportághoz, tudományághoz, vagy esetleg mese remekhez közel állt szívünk, az abban való elmélyüléshez és kiteljesedéshez minden segítséget és bátorítást megkaptunk óvónénieinktől. Akik a szívünk mélyén mindig is Kati vagy Noja nénik maradnak, bármennyi évet is hagyunk majd magunk mögött. Az én szívemhez legközelebb mindig is a történelem állt. Máig a legtisztábban emlékszem, amikor óvónénieim ölében a testsúlyom felével megegyező Nagy Emberiség enciklópédiáját forgattam nap mint nap, mely Napóleon életrajzának lapjai sínylettek meg leginkább. E történelmi törekvéseimről biztosan sok óvodában lebeszéltek volna, mondván ejj ráérek arra még, de szerencsére nem így történt, így a hivatás tudat a mai napig megmaradt, melyet akár egyetlen gyermekkori rossz élmény is a feledés homályába meríthetett volna. E csemetének 14 év elteltével a nagycsoport óta meg is érett az első gyümölcse, melyben szüleim mellett egykori óvodám is segítséget nyújtott Bognárné Koteczki Bolya segítségével, amikor is nagyapám ritka fotóiból egy kiállítást szerveztünk idősek napjára, felmenőink legnagyobb örömére. A fotókon önmaguk mellett több évtizede nemlátott testvéreiket, szüleiket is megláthatták az érintettek, így az örömkönnyek azt hiszem minden fáradságot megértek, és erőt adtak ahhoz, hogy e gyűjteményből életrajzi és helytörténeti toldalékokkal megszülessen első könyvem, mely a Szórakozás és mindennapok az 1930-40-es évek Szigetközében címet kapta. Több elismerés és sajtó megjelenés mellett az egyik népszerű budapesti könyvesboltban a hét könyvévé választottak és a mai nap is kapható szerte a Kárpát medence könyvesboltjaiban, Pozsonytól Erdélyországig, hirdetve nem csak nagyapám, Cseri Antal munkásságát, de falunk Győrzámoly nevét és kulturális örökségekben gazdag múltját is, melyet az 54-es nagy árvíz igencsak megszabdalt.

Ezután a mosonmagyaróvári agrár akadémia kijárása mellett egyre inkább kezdtem belerázódni az írásba és a vele járó elfoglaltságokba, így 2014-ben kiadhattam Erőt s Erényt! című írásomat, idén tavasszal pedig Elfeledett Lovaslegendáink elnevezésű kötetemet, melyeknek köszönhetően számos nemzetközi barátságnak is szert tehettem. Mindkét írás olyan méltatlanul elfeledett hősökről szól, akiknek példamutató élete, kötelességtudata és becsületessége a ma embere előtt is példaként kell hogy szolgáljon. Hazánk nevüket a háború következményei miatt szinte teljesen elfeledte, ellenben második otthonukkal, Némethy Bertalan esetében az Egyesült Államokkal, ahol a mai napig minden generáció hálás amiért lovasspotjukat szinte a semmiből a felhők fölé emelte.
Mára a lovaglás mellett számos előadás tartására invitálnak az ország több egyetemére, szakközépiskolájába vagy éppen lovas klubjába. Ha a hallgatóságból már csak egy fiatal máshogy néz szavaim után az állatokra, vagy jobban tiszteli az idősebbeket és a nagyapa háborús történeteit nem mende mondaként engedi el füle mellett, hanem élete kockáztatását szeretteiért már megérte minden egyes e munkákba fektetett percemet. E munkásságom mellett pedig az év kedvenc napján a zámolyi búcsúkor, Berti néni segítségével sikerült újranyitnunk a győrzámolyi falumúzeum kapuit, melynek keretében rendszeres néphagyományokat felölelő programokkal várjuk a kedves érdeklődőket, legközelebb november havában Márton napján. Így végezetül 22 évesen bátran kijelenthetem, hogy azt csinálhatom és azzal okozhatok örömet az olvasó és hallgatóságomnak amiről már az e ovódás csoportokban eltöltött koromban ábrándoztam, torta jelemmel felvarrott párnámon. E hosszú út, melynek még mindig csak az elején állok alapkövét családom mellett a most is előttem álló óvodai pedagógusaim tették le, amit ezúton is hálásan köszönök. A fiatalabbaknak és az útkeresőknek pedig ha szabad tanácsot adnom csak annyit mondanék, hogy abban lesznek a legjobbak amit szívesen csinálnak és a legjobbak szeretnének lenni. Legyen az egy konyhabútor elkészítése, egy autó összeszerelése vagy életek mentése. Remélem én és az ide járt óvodások pedig egytől egyig tovább viszik falunk jó hírét és megalapozzák községünk folyamatos fejlődését a hagyományok megőrzése mellett, és legalább annyira büszkék rá, hogy az ezer sziget birodalmában a Duna és kistestvére Moson kézfogásának gyűrűjében, a Szigetköz gyöngyszemén, Győrzámolyon élhetnek és járhattak óvodába. Köszönöm a lehetőséget és a figyelmet!